2011. január 30., vasárnap

Vasárnap

Nagynehezen fél tizenegykor kikeltem az ágyból. Ember, ha már szombaton negyed kilenckor kellett kelnem hadd aludjam ki magam vasárnap. Úgy Kata módjára... Reggeliztem fincsi fánkot, és szokásaimat megtörve nem álltam neki a leckének, mert tudtam, hogy ma délben indulunk nagy tervekkel Siófokra korcsolyázni. Az első adandó alkalommal tervünk befuccsolt, mert egykor sikerült nehezen elindulnunk. Egy élvédős, és egy élvédő nélküli korcsolyával indultunk neki a dolognak. Odaértünk. Kopárság, sehol senki, és méghogy legyen ez egy jó kaland... Azért hidegvérrel körülnéztem, hátha valahol tényleg van kijelölve koripálya, de sehol semmi. Egy "gratulálok"-kal megdícsértem magamat, és a drága jó kis tervünket az idilli vasárnappal kapcsolatban. Sebaj, még ekkor sem adtam fel. Kigondoltam, hogy leszek olyan merész, és felmegyek a jégre. Bár csak kacsák csúszkáltak rajta, de az ambíció megvolt. Mikor közelebb értem nemhogy ráléptem volna, hanem ellenkezőleg. El onnan. Megláttam a több száz kilós jégtömböket a partra hányva, és a buckákat a jégen, minden reményem elszállt. Korcsolyázás kihúzva. Jött az ihlet a b terv megalkotásához. Séta a mólón. Persze - gondoltam. Sétáltunk, és annyiban kimerült a szórakozásom, hogy dobáltam köveket a Balcsiba. Félúton pedig igen érdekes bugyogó hangokat hallottam meg a jég alól, amin meglepődésem közben szakadni kezdtem a röhögéstől. Igazából nem is azon, hogy bugyog, hanem azon, hogy ilyen az én családom. Elindulunk vasárnap délben, korcsolyázunk, és punktum! Így ki lett jelentve, és abból ez lett: Elbattyogunk vasárnap egykor, sétálunk, és semmit sem ért az egész. Fogadni mernék, hogy még egy ilyen család nincs, mint a milyenk. De ez csak egy jó poén. Néha... Néha pedig sírni volna kedvem a lassúság, és pechesség miatt. Bár azért valamilyen szinten mindenki különbnek érzi magát az átlagnál. De így kell szeretni a családot. Hülyén fogalmaztam. Én így szeretem a családom. Együtt a pechekkel, lassúsággal, és jókedvel.

Nivea Cream

Ma egy szerintem ajánlás nélkül is imádható terméket mutatnék be nektek.

Nagyon hagyományos dologról van szó, hiszen már anyukám gyerekkorában is megvásárolható volt a klasszikus Nivea hidratáló krém.

Szuperül hidratálja a kezet. Én mindennapi rendszerességgel használom. Egyébként a kézfejen kívül bármely testrészen lehet használni ha ki van száradva, vagy ápolásra kényszerül. Kiválóan alkalmazható sminkelés előtt az arcbőr hidratálására is. Ajánlom minden szépség-gurunak, smink-gurunak, de csak sima csajoknak, pasiknak is. :)

2011. január 29., szombat

Miss Sporty rúzs

A tucat rúzzsal ellentétben van egy, amit imádok.

Ha kérdezne valaki se tudnám megmondani miért nem szeretem a rúzsokat. Ellentétben a szájfényekkel. Azokat imádom. Szerintem egy rúzs komoly, ami engem nem jellemez, és ezért nem szeretem azokat viselni. Ez a kis bevezető talán úgy tűnhet, hogy magam ellen beszélek, mert ezáltal az írás által szeretnék bemutatni egy iszonyat jó pink rúzst.




Ez a Miss Sporty LOVE ME 014 rúzs, aminek imádom a színét!
Még kisebb koromban, mikor rúzsokról volt szó, én a vörös színével azonosítottam be, mert nekem valahogy úgy rögzült, hogy csak vörös lehet egy rúzs színe. De szerencsére már rájöttem, hogy nem. Tehát van a feketétől kezdve a kék színűig mindenféle. Valószínű azért nem vonzódom még a mai napig sem a rúzsokhoz, mert kiskoromban a vörös színnel kombináltam a fejemben, ami nem a kedvenc színem. Bár fene tudja... De ezt a Miss Sporty rúzst imádom, és ajánlom mindenkinek! :)

2011. január 28., péntek

Outfit2

Ez a második outfit-es bejegyzésem. Az elsőben a türkizkék volt előnyben, ma pedig a pirost raktam reflektorfénybe. Lássuk, mit alkottam...


Imádom ezt a piros felsőt. Nagyon dizájnos, és a hátán van egy nagy fekete masni, ami ezen a képen nem látszik. Egy sima sötét színű csőfarmerrel állítottam össze mellette egy piros alapon fekete pöttyös karkötővel, és egy vörös körömlakkal. Ez a kinézet nagyon vadítóan mutat.
Piros felső - Devergo
Csőfarmer - Tally Weijl
Karkötő - egy városi kirakodóvásárból
És jöjjön külön a körömlakk.

Essence the twilight saga eclipse collection
02 THIRSTY!
Imádom, szó szerint imádom ezt a lakkot! Vadító, szexi, menő, trendi. Már nem lehet kapni a boltokban, mert limitált kiadás volt, ezért gyorsan elkapkodták a terméket, ahogy én is tettem ezt. Nem mondanám, hogy mindennapi, de szerintem nagyon csajos.

Bevásárlókörút

A vásárolt cuccok bemutatása előtt tájékoztatlak benneteket, hogy a makeup-place blogomat összevontam ezzel, így ide írok le mindenféle sminkel, és testápolással kapcsolatos tanácsot, tanulságot, és hasonlókat. És akkor jöjjön miket vettem a napokban...



Vettem egy Essence Liquid Eyelinert, azaz egy szemhéjtust. Még nem próbáltam ki, de ecsete nagyon lágynak látszik, már várom hogy viselhessem.



Vettem egy Essence eye make-up remover pad szettet, amiben 30 szemsmink lemosó pamacs van. Még ki sem bontottam, így a teszt eredményét nem tudom leírni "tanulságként", de én megbízom az Essence-ben.


Megvettem Kerstin Gier Rubinvörös című könyvét, amiről majd nagyobb terjedelemben is írok. Sajnos csak az előszó, és az első fejezet elolvasására jutott időm. Azért sajnos, mert ez a két kis írásrész nagyon tetszett, és nem bántam meg, hogy megvettem, mert magával ragadó.



És utoljára hagytam a 6 teamécsest tartalmazó szettet, amit azért szereztem be, hogy kicsit illatozzon a szobám. Valójában vörösbor illatú akar lenni, de én semmiféle bor-aromát nem érzek rajta. Ha le kéne írni, akkor úgy fogalmaznám meg, hogy olyan az illata, mint amikor a naracsot teletűzködöm szegfűszeggel karácsonykor. De nem ad karácsony hangulatot az illat. Most tesztelem, és már érzem a finom illatot. Nem volt rossz vásár.

Ennyi minden van az elmúlt napok bevásárló listáján.
xxx

2011. január 26., szerda

Időhiány

Sajnos suli mellett időhiányban szenvedek, és van olyan hét, amikor csak szombaton és vasárnap írok. De így szerda estefelé akadt időm egy rövid kis posztot írni a frissekről az életemben.
Holnap kiderül, hogy hány pontos felvételit írtam. Izgulok, és félek is egyaránt.
Megvettem Kerstin Gier Rubinvörös c. könyvét, szóval ha utolsó esetben semmi téma nem akad írásra, kiboncolom a könyvet. Eddig elolvastam az első fejezetet, és tetszik a német írónő nyelvezete, és a tartalom is egyedi.
Lehet, hogy furcsának látszik a kevés szöveg, de ha akarnék sem tudnék összekaparni mondanivalót. Majd még jelentkezem sztorikkal, és eseményekkel, de most kifogytam mindenből. Ha máskor nem is, de pénteken egy outfites bloggal jövök. Pá!

2011. január 23., vasárnap

Outfit1

Sokat hezitáltam, melyik blogomra rakjam ezeket az outfiteket, de eldöntöttem, hogy az én világomba tartozik, ezért ide rakom. Nem ígérem, hogy minden nap, de minden héten legalább egyszer jelentkezek ilyennel. A mai outfit post központjában a türkizkék áll, ami idén nagy hódító lesz.


Imádom ezt a párosítást. Fekete farmer, türkiz felső, türkiz körömlakk, és mindezt feldobják a színes karkötők. Szerintem nagyon találó, és mindennapi kinézet ez.
Türkiz felső - Kenvelo
Fekete csőfarmer - Retro
Karkötők - újság
A körömlakkot azért nem említettem, mert készítettem róla egy külön fotót, hogy közelebbről is lássátok. Egyébként a karkötők tényleg újsághoz voltak mellékelve. Erről annyit szeretnék mondani, hogy néha ki lehet fogni minőségi, és stílusos kiegészítőket újságokhoz csatolva.
Na de jöjjön a körömlakk.

Avon Arabian Glow. Türkizkék színű, és erőteljes színe miatt nem mindennapi viselet, és nagyon jól is néz ki. Hosszú napokig nem kopik, de amikor elkezd letöredezni, akkor ajánlatos lemosni, mert a hiányosan kifestett köröm nem túl szép.

Remélem sikerült tanácsot adnom, de ha azt nem, akkor ötleteket a mindennapi outfit-ek összeállításához.

2011. január 22., szombat

Megkönnyebbülés

Sok téma van a tarsolyomban, de most egy aktuálisról szeretnék írni. Lehet, hogy nem lesz hosszú sztori, de én megpróbálok mindent ezzel kapcsolatban leírni véleményként.

Fellélegzés
Sokszor akad egy ember életében olyan sorsdöntő dolog, amire sokat készül, hónapok munkája van mögötte, és egyszer eljön a pillanat. Én ma éltem meg életem első ilyen dolgát. Hónapokon át gyakoroltam, semmi másról nem szólt az életem. Ma viszont 2 óra alatt letudtam az egészet. Felvételi középiskolába. Először magyar írásbelivel kezdtük, majd jött a matek. Érdekes, mert a magyartól nem féltem annyira, de a matektól nagyon, és a dolog fordítva sült el, mert a magyart kicsit idén nehezebbnek éreztem mint a matekot. De lényegében mindkettő jól sikerült. De nem mondok többet erről a személyes sztoriról, mert - bár nem vagyok babonás - nem akarom elkiabálni a dolgokat. Szóval, ha másra nem is, de tanulságkeresésre jó volt a dolog. Én buzgó munkát végeztem, mert találtam egy nagy-nagy tanácsot azoknak, akik ezen még nem estek túl. November körül el KELL kezdeni tanulni a januári dolgozatra, mert ezt muszáj megírni, nem lehet hiányozni, mert ezen múlik az életed. Később nem ajánlott elkezdeni készülni, mert ez olyan dolog, hogy sosincs korán elkezdeni. Ha tanulsz, siker, ha nem, akkor égés. Szerintem nem volt még a földkerekségen olyan ember, aki szándékosan égni akart. Visszavonom. Azért nem kitörléssel vonom vissza, mert hátha valaki egyetért a dologgal. Szóval... Megéri tanulni, én csak ennyit mondok. Az egész élet egy iskola, ahol újakat tanulunk minden egyes pillanatban. Nem szabad elveszteni egy értékes percet sem tanulás nélkül ebben a pár hónapban. Sikeresen hazaérni nagyon jó, és felemelő érzés. De lúzerként, vesztesként nem jó hazamenni. Ezt biztosan már tapasztaltátok. - max. más téren. - Tudom, nem túl nagy felfedezés ez, de ajánlatos azért mindenkinek betartani Kata első számú tanulási szabályát. Én átéltem, felelősséggel tudom ezt mondani. - illetve írni.

2011. január 16., vasárnap

A szoba

A cím sokat elárul mai témámról, de azért szerintem érdemes jobban kifejtenem a témát, minthogy két szót(illetve egyet) írjak. Nem szeretem a hosszú bevezetőket, így én sem húzom tovább, hanem belecsapok a közepébe.

A szoba
Szoktak valami olyasmit mondani, hogy akinek gyerekkorában volt gyerekszobája, annak gyermekkora is volt. Lehet, hogy nem így van, de valami ilyesmi biztosan van. Na, részben ez is igaz, de én most nem erről szeretnék írni. Hanem arról, hogy egy szobának a berendezése, a bútorok, falak színei, és annak a hangulata mennyi mindent el tud árulni gazdájáról. Egy ép eszű ember nem is hinné, ha belépnek a szobájába, akkor tudat alatt mennyire lehet értékelni az embert. Ezzel mindenkit arra szeretnék motiválni, hogy takarítsa rendszeresen a szobáját, tartsa rendben, mert a kupi egy idő után már megszokottá válhat, és észre sem vesszük a szemünktől hogy mi történik a szobánkal. A kosz egyrészt csúnya látvány, másrészt nem is túl egészséges. Ha belegondol az ember, hogy a port szívja be a friss levegő helyett... Hát nem túl bíztató. Meg hát az sem utolsó szempont, hogy ha vendég, vagy akár rokon meglátja a szoba állapotát, mit szűr le abból. Ha pedig csak az motivál minket a rendberakásban, hogy vendégek jönnek, ezáltal csak akkor kerül sor a takarításra ha látogatóba jön valaki, az nem jó. A szobánk, és annak tisztántartása saját magunkért, nem másokért történik!! Ha jön barát, barátnő, vagy haver, és sötétség, kedvetlenség árad a helyiségből az lesz az első gondolat, hogy bárcsak ne jöttem volna ide, és nincs kedvem bemenni oda. És ez nem jó vélemény. Ha pedig üde, világos, rendezett, stílusos a háló, akkor az embernek van kedve oda bemenni, leülni, beszélgetni, és ottmaradni ameddig csak kell, vagy lehet. Szerintem senkinek sem mindegy mások véleménye, de az első szempont a saját magunk kényelme. Ez nagyon fontos! Arról ne is beszéljünk, hogyha egy szoba kedvetlen, akkor egyszer annak tulajdonosának a kedve is elmegy, hogy ott tartózkodjon. Egy szoba otthont ad, biztosnágot szolgáltat, és még sorolhatnám, hogy mennyi meghálálandó dolog van. Tehát a rendbetételt egy "ajándékként, hálaként" is felfoghatjuk a szoba részére még akkor is, ha az élettelen. Meg kell becsülni a birodalmunkat.
Késztetést éreztem, hogy leírjam a véleményem ezzel a témával kapcsolatban, mert tudom, hogy nagyon sok olyan fiatal fiú, lány van, akik nem nagyon törődnek a hálójukkal. Eközben azt meg kéne becsülni. Erre motiválok mindenkit ezzel a napi témával. Mielőtt bárkinek az jutna eszébe, hogy én beszélek, aki szintén nem tesz semmit a tisztaság érdekében, de ez nem igaz! Én vigyázok, óvom a szobámat minden téren - talán ez az oka annak, hogy nagyon szeretem -, szóval ez egy nem elhanyagolandó téma.

2011. január 15., szombat

Újra

Ugyan innen már elbúcsúztam egy újabb blogom megnyitásával. Az még mindíg üzemel ún. "főblog"-ként, ez a fashion-globe.blogspot.com oldalnak a 2. mellékblogja. Az első a makeup-place.blogspot.com. Ezáltalán kialakítottam magamnak egy "blogbázist", magyarul írok külön a divatról, a sminkről, és saját magamról. Ez a saját magammal foglalkozó részleg. Remélem mindenkinek tetszeni fognak az írásaim. Ez lenne a fogadalmam újra nekikezdve az írásnak. És akkor jöjjön az első új téma, amin nem kellett sokat agyalnom.
Továbbtanulás
8. osztályba érkeztem. Valójában mindíg is tudtam, hogy ez az osztály nehéz, de mikor igazán beleértem a korba, rájöttem hogy nehezebb mint gondoltam. Továbbtanulás, felvételi vizsga.(ami pontosan egy hét múlva lesz!!) És nem utolsó sorban a tanulmányi eredmény, a bizonyítvány sem mindegy, hiszen az is pontokat ér a középiskolába való tanulásnál. Szerencsésnek érzem magam, és ez valójában saját magamnak köszönhető, mert ugye vannak különböző klikkek a suliban, ami már a kezdetektől fogva kialakult. Nálunk is vannak rossz és jó tanulók, meg olyanok, akik 3-asok, és azzal meg vannak elégedve. Azért gondolom, hogy szerencsés lennék, mert én a jótanulók csoportjába tartozom. Ez nagyon nagy szerencse, és megbecsülni-való, mert amikor egy diák oda ér, hogy középiskolát kell választania, akkor aki addig halálra tanulta magát, és többségben ötösei vannak, az választhat szinte az össze iskola közül. Aki viszont közepes, vagy rossz, az korlátokhoz van kötve, és a legjobb hírű iskoláról nem is álmodozhat. Szóval aki még nem ért el a továbbtanulásig, az ezt felfoghatja jótanácsként is, hogy tanuljatok, hogy szabad emberek lehessetek. Mert aki nem tanult, ezáltal műveletlen, ő szoros kötelek között éli le életét, mert munkája sem lesz olyan biztos, mint az okos, művelt emberé, és ha jól kereső is lesz belőle, akkor sem tudhatja annyira magáénak a megkeresett pénzt, mint a művelt. Az viszont, aki túljutott már ezen, szerintem megoszthatja a véleményem, mert ez igenis így van ha beismerjük, ha nem. Az én osztályomban a nagy többség szerencsére bármilyen iskolát bejelölhet, mert mindenhol van esélye, de a butább réteg a legroszabb, legértéktelenebb iskolákat tudja csak megjelölni, mert tudja, hogy máshol úgy sincs esélye. Persze a legroszabb is megjelölheti a legjobb iskolát, max kiröhögik hogy mit akar ő ott kezdeni. Így szerintem az értelmiség ad egyfajta rangot is az életben. Úgy értem ha buta vagy alább becsülnek mindenben, még abban is, amiben jó vagy, és aki okos, attól pedig mindíg a legjobbat várják el, mert tudják ő képes arra. A műveletlenek nem követhetnek el hibákat, mert azzal már teljesen elvesztik partnerük bizalmát, míg a műveltek véthetnek 1-2 hibát, akkor is megmarad a bizalmon alapuló kapcsolat.
Ennyi lenne a sztorim, remélem mindenki leszűrte a tanulságot, és az értelmet. A bevezetést kipótolva még annyit szeretnék közölni, hogy ebben a blogban linkeket, zenéket, videókat is meg fogok osztani, amiket kedvelek, vagy majd könyvekről, filmekről kifejtem a véleményem. Szóval ez a blog minden, ami velem kapcsolatos.