Fellélegzés
Sokszor akad egy ember életében olyan sorsdöntő dolog, amire sokat készül, hónapok munkája van mögötte, és egyszer eljön a pillanat. Én ma éltem meg életem első ilyen dolgát. Hónapokon át gyakoroltam, semmi másról nem szólt az életem. Ma viszont 2 óra alatt letudtam az egészet. Felvételi középiskolába. Először magyar írásbelivel kezdtük, majd jött a matek. Érdekes, mert a magyartól nem féltem annyira, de a matektól nagyon, és a dolog fordítva sült el, mert a magyart kicsit idén nehezebbnek éreztem mint a matekot. De lényegében mindkettő jól sikerült. De nem mondok többet erről a személyes sztoriról, mert - bár nem vagyok babonás - nem akarom elkiabálni a dolgokat. Szóval, ha másra nem is, de tanulságkeresésre jó volt a dolog. Én buzgó munkát végeztem, mert találtam egy nagy-nagy tanácsot azoknak, akik ezen még nem estek túl. November körül el KELL kezdeni tanulni a januári dolgozatra, mert ezt muszáj megírni, nem lehet hiányozni, mert ezen múlik az életed. Később nem ajánlott elkezdeni készülni, mert ez olyan dolog, hogy sosincs korán elkezdeni. Ha tanulsz, siker, ha nem, akkor égés. Szerintem nem volt még a földkerekségen olyan ember, aki szándékosan égni akart. Visszavonom. Azért nem kitörléssel vonom vissza, mert hátha valaki egyetért a dologgal. Szóval... Megéri tanulni, én csak ennyit mondok. Az egész élet egy iskola, ahol újakat tanulunk minden egyes pillanatban. Nem szabad elveszteni egy értékes percet sem tanulás nélkül ebben a pár hónapban. Sikeresen hazaérni nagyon jó, és felemelő érzés. De lúzerként, vesztesként nem jó hazamenni. Ezt biztosan már tapasztaltátok. - max. más téren. - Tudom, nem túl nagy felfedezés ez, de ajánlatos azért mindenkinek betartani Kata első számú tanulási szabályát. Én átéltem, felelősséggel tudom ezt mondani. - illetve írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése