A szoba

A cím sokat elárul mai témámról, de azért szerintem érdemes jobban kifejtenem a témát, minthogy két szót(illetve egyet) írjak. Nem szeretem a hosszú bevezetőket, így én sem húzom tovább, hanem belecsapok a közepébe.

A szoba

Szoktak valami olyasmit mondani, hogy akinek gyerekkorában volt gyerekszobája, annak gyermekkora is volt. Lehet, hogy nem így van, de valami ilyesmi biztosan van. Na, részben ez is igaz, de én most nem erről szeretnék írni. Hanem arról, hogy egy szobának a berendezése, a bútorok, falak színei, és annak a hangulata mennyi mindent el tud árulni gazdájáról. Egy ép eszű ember nem is hinné, ha belépnek a szobájába, akkor tudat alatt mennyire lehet értékelni az embert. Ezzel mindenkit arra szeretnék motiválni, hogy takarítsa rendszeresen a szobáját, tartsa rendben, mert a kupi egy idő után már megszokottá válhat, és észre sem vesszük a szemünktől hogy mi történik a szobánkal. A kosz egyrészt csúnya látvány, másrészt nem is túl egészséges. Ha belegondol az ember, hogy a port szívja be a friss levegő helyett... Hát nem túl bíztató. Meg hát az sem utolsó szempont, hogy ha vendég, vagy akár rokon meglátja a szoba állapotát, mit szűr le abból. Ha pedig csak az motivál minket a rendberakásban, hogy vendégek jönnek, ezáltal csak akkor kerül sor a takarításra ha látogatóba jön valaki, az nem jó. A szobánk, és annak tisztántartása saját magunkért, nem másokért történik!! Ha jön barát, barátnő, vagy haver, és sötétség, kedvetlenség árad a helyiségből az lesz az első gondolat, hogy bárcsak ne jöttem volna ide, és nincs kedvem bemenni oda. És ez nem jó vélemény. Ha pedig üde, világos, rendezett, stílusos a háló, akkor az embernek van kedve oda bemenni, leülni, beszélgetni, és ottmaradni ameddig csak kell, vagy lehet. Szerintem senkinek sem mindegy mások véleménye, de az első szempont a saját magunk kényelme. Ez nagyon fontos! Arról ne is beszéljünk, hogyha egy szoba kedvetlen, akkor egyszer annak tulajdonosának a kedve is elmegy, hogy ott tartózkodjon. Egy szoba otthont ad, biztosnágot szolgáltat, és még sorolhatnám, hogy mennyi meghálálandó dolog van. Tehát a rendbetételt egy "ajándékként, hálaként" is felfoghatjuk a szoba részére még akkor is, ha az élettelen. Meg kell becsülni a birodalmunkat.

Késztetést éreztem, hogy leírjam a véleményem ezzel a témával kapcsolatban, mert tudom, hogy nagyon sok olyan fiatal fiú, lány van, akik nem nagyon törődnek a hálójukkal. Eközben azt meg kéne becsülni. Erre motiválok mindenkit ezzel a napi témával. Mielőtt bárkinek az jutna eszébe, hogy én beszélek, aki szintén nem tesz semmit a tisztaság érdekében, de ez nem igaz! Én vigyázok, óvom a szobámat minden téren - talán ez az oka annak, hogy nagyon szeretem -, szóval ez egy nem elhanyagolandó téma.